3.rész~Beteg...:/

Kedves naplóm!

Sírva rohantam ki az egész házból csak mentem amerre láttam. Az utam oda vezetett ahol mindig egy kicsit egyedül tudok maradni. Van egy óriási ház annak a tetejéről belátni Pestet addig amíg a látótered engedi. Gyönyörű. Igazából ide nem szabad feljönni , de shh. Egyszerre voltam szomorú , csalódott és dühös , de még sem éreztem haragot. Nem tudtam ''Scooter''-ről semmit. Csak annyit anya mesélt nekem róla. Vajon hol van most? Tudja egyáltalán , hogy létezem? Nagy ürességet éreztem magamban. Az nem lehet , hogy mind végig ott volt az orrom előtt és nem vettem észre. A következő pillanatban megcsörrent a telefonom , amitől frászt kaptam. A kijelzőn anya képe villogott. Gondolkodás nélkül kinyomtam és kikapcsoltam a telefont. Egyedül akartam lenni és emészteni magam még , ha tudom ez nem is a legjobb jelen pillanatban. Sok minden végig futott az agyamon. Még mielőtt valami őrültség eszembe jut jobbnak tartottam , ha most lemászok és megkeresem anyát vagy valakit akivel beszélhetek nyugodt körülmények között. Siettem mivel ilyenkor még hideg van és eléggé el volt borulva. Amint haza értem beléptem az ajtón , mindenki ott volt a nagyiék ,Charlie , anya és Nutella.

-Úristen kicsim. Hol voltál? Jól vagy?-esett nekem már is anya.

-Igen jól vagyok és semmi bajom. Most viszont mindenki hagyjon kettesben anyával!-mondtam utasítás kép és a hatás kedvéért na meg , hogy fel is fogják az ajtó felé mutattam. Vették a lapot és el is mentek még mindenkit megöleltem és adtam nekik egy-egy puszit. Majd anya maga előtt össze kulcsolt kézzel várta a magyarázatom , de nem én tartoztam ezzel...

-Tudod még is mit érzek?-kérdeztem ő pedig megrázta a fejét.-Ismer egyáltalán? Tudja , hogy létezem?-tettem fel sorban a rengetek kérdést.

-Küldtem neki a másik nagyidhoz képeket , de nem hiszem , hogy meg is kapta-és lehajtotta a fejét. Kicsit gondolkodásba merültem. Már pedig meg kell ismerni e , nem állíthat meg még Chuck Norris sem.xĐ

-Tudod a címét? Mi van most vele? Hol lakik?

-Mi ez a faggatózás kisasszony? Nem tudok róla semmit , csak a tévéből meg ilyenek.

-El akarok menni hozzá. Meg akarom ismerni az apám-vettetem fel , ami épp a fejemben motoszkál és már rég nem hagy nyugodni.

-Nem. Nem akarom , hogy csalódj.-mondta egyenesen a szemebe miért nem akarja , hogy megismerjem azt , aki már olyan rég szeretnék, Akkor minek beszél velem kiskorom óta angolul? Nem ráértem volna megtanulni a suliba?!

-Egyszer úgy is meg kell , hogy ismerjem-

akadéskodtam.

-Igen kicsim meg kell , de még várjunk.

-Nem anya én nem akarok várni. Van elég pénzem , ha kell egyedül is elmegyek-mondtam teljesen határozottam.

-Holnap megbeszéljük-mondta a megszokott szöveget és ott hagyott Nuetllával. Kösz anya! Szorosan átöleltem a kutyusom ő cserébe végig nyalt az arcomon és beszaladt a szobámba. Fúj de büdös a szája. Szomorúan utána mentem , megkerestem a pzsim elvégeztem az esti dolgokat ás eltettem magam szombatra.

Reggel gofri illatra ébredtem és iszonyatosan fájt a torkom na és nem kaptam levegőt se. De jó , beteg lettem , na ne már... mikor kimentem nagy meglepetésemre Char-t is a konyhában találtam , amit Nutellát tömi csokival.

-Jó reggelt-mondtam rekedtes hangon és kócosan.

-Mi as baj kicsim? Jól vagy?-jött oda hozzám anya és megfogta a homlokom. Válaszul csak egy fej csóválást kaptam.-Te lázas vagy. Öltözz megyünk az orvoshoz!-utasított.

-Em jól vagy?-nézett rám Char.

-Ez a legjobb , mait egy beteg embertől lehet kérdezni-nevettem el magam és egy béke jelet mutattam felé.

-Jól van. Tudod nem értek ilyen lelkizéshez-kiabált utánam.

-Tudom-csaptam be magam mögött az ajtót. Felvettem egy kényelmes ruhát fogat mostam és vissza mentem.

-Szóltam a tánc tanárnak , hogy beteg lettél-mondta anya kinyomva a telefonját. Mióta várom már ezt a fellépést. Ilyen nincs , de komolyan.

-Na szerintem én lépek-mondta Charlie és menni is készült.

-Nem hagyhatsz itt. Most kivel fogok filmeket nézni?-kérdeztem tőle lebiggyesztett ajkakkal és boci szemmel. Hah persze , hogy én nyertem ez midig beválik. :) Az orvos felírt rengeteg gyógyszert és kiírt egész hétre. A kiírásnak örültem , de a betegségnek és a rossz ízű gyógyszernek kevésbé. Na ez van , ha az ember emészti magát....Anya engem haza dobott és Charlira ráparancsolt , ha bármi bajom hívja. Jelen esetben sok minden. Anya elment mi meg kezdhettük a harcot barátommal , hogy mit nézzünk. Persze ő az én filmjeim alatt szenvedett én meg az övét nem értettem vagy féltem... Mikor anya vissza ért kötelező képen beadta a savanyú és nagy tablettás gyógyszereket. Bah! És szokatlan módon egy borítékot fogott a kezében, amit már érkezésekor kifigyeltem. És az elején egy repülő volt...Várjunk csak mi?! Az lehetséges , hogy ilyen gyorsan el lehet intézni?Vagy csak szimplán valami reklám van rajta.....

Köszönöm a komikat.:) Mivel a bloggerem kilépett mellőlem újat keresek :) Ha valaki szeretne jelentkezni itt írhat:https://www.facebook.com/grace.henderson.52035 4-5 komi után új :) És minden kedves olvasómnak boldog nyári szünetet :) <3